Kraken és Locspocs
2011.05.20. 22:13
Hát, igaz, hogy múlt hét közepén írtam, hogy pénteken írok, de végül is ma is péntek van, vagy mi... :)
Pont egy hete cuccoltunk fel Lajossal a Kraken-re, azóta itt is vagyunk. A Leviathan most kedden jött meg, Pisti szerdán költözött be.
A Kraken install leadjével meg volt dumálva csütörtök este telefonon, hogy pénteken összefutunk, azt felvisz minket a hajóra. Ehhez képest nem volt ott, ahova megbeszéltük, úgyhogy bementem az irodába érdeklődni, hogy mi a helyzet. Mondtam, a föncinek, hogy kit keresek, erre aszondja, hogy ott áll mögöttem az ablaknál, azok kötül a srácok közül az egyik az. Nézem, mondom melyik? Egyikük sem nézett ki nagyon főnöknek. Erre odalép a legkisebb ki kispajtás, kb úgy nézett ki, mint egy nyolcadikos, azt aszondja, én vagyok az. Gondoltam, biztos valami tévedés lesz a dologban, volt már rá példa, hogy előfordult két ugyan olyan nevű ember egy szájton (nem ritkán), szóval megkérdeztem, hogy a Kraken-ről vagy? Azt mondja, igen. Még mindig nem hittem el. :D Úgy voltam vele, hogy nem teszek fel több keresztkérdést, hátha tényleg ő az, akit keresek. Szóval arra bíztam a dolgot, hogy elkezdem mondani neki a magamét, azt majd úgyis rájön, hogy ő nem az a Steef, akit én keresek. Úgyhogy elkezdtem mondani, hogy ki vagyok és szeretnék feljutni a hajóra, és, hogy milyen ötlete van, hogy hogy vihetném véghez ezt a bonyolult műveletet. Minden várakozásommal ellentétben, nem kezdett el habogni, hogy hát, neki fogalma sincs, de kérdezzem meg a főnökét, akit amúgy tök véletlenül tök ugyan úgy hívnak. :D Hanem tök nagy nyugalommal, szépen mosolyogva kezet fogott velem, bemutatkozott szépen, és elmesélte, hogy még két órán keresztül nem tudunk felmenni, de később simán, és majd felvisz minket (hacsak el nem felejti megint...). Aztán felhozott. :)
Lajossal innen kezdtük el arany életünket, és itt kérnék elnézést mindazon tizenhat embertől, akik a szárazföldön maradtak kint, mert nekünk itt sokkal jobb dolgunk van ugyan azért a fizetésért. Sőt, nekünk még pénzt sem kell itt költenünk, mert minden ingyér van. :D Igen Ricsi, majd csempészek ki neked sütit. :)
Sajnos még nem tudtunk kifutni a nyílt vízre, mert az elmúlt napokban akkora szél volt, hogy nem lehetett bedaruzni a fődarabokat. Tegnap estére sikerült úgy elrendezni a dolgokat, hogy minden befért a fedélzetre, és elkészültünk az indulásra. Később megtudtuk, hogy hétfő délutánig a hajó egy centit nem fog mozdulni, mert állítólag pont eddig lesz ítéletidő a nyílt vízen. "Normális" hajóval ez persze nem lenne gond, simán ki lehetne hajózni a kikötőből. Itt azonban az a baj, hogy nem megengedhető a hajó számára a túlzott igénybevétel, mivel a fődarabok nagyok és nehezek, és, ha megindulnak, nem állítja meg őket semmi, csak a tengerfenék. De nem baj, hogy nem megyünk sehova, mert addig sem kell csinálnunk semmit. :D Azért kicsit uncsi.
Kiskoromban volt egy mesekönyvem, szép rajzokkal, az volt a címe, hogy Locspocs és a Bolygó Hollandi. Nagyon szerettem, talán ez volt a kedvenc gyerekkönyvem. Arról szólt, hogy van Locspocs, egy tengeri szörny gyerek, aki találkozik a gonosz, komor, szívtelen Bolygó Hollandival, aki arra van kárhoztatva, hogy örökké a tengereket járja, és soha nem érhet partot. Ezért Locspocs nagyon megsajnálja szegényt, és, hogy megtörje az átkot, oda adja a hollandusnak a babáját, amit amúgy nagyon szeret, és mindig magánál tart. Ekkor a gonosz, rideg Bolygó Hollandi meghatódik, és kicsordul egy könnycsepp a szeméből és hopp, az átok megtörik, mert, mint minden nyálafolyatós mesében, itt is az a feltétel, hogy a velejéig romlott, kapzsi, alkoholista, drogos, önző főgonosz, aki amúgy az anyját is eladná, elpityeredjen, és hirtelen megbánja minden bűnét. :)) Szóval ez itt is megesik, azt hepiend, meg minden ilyesmi. Szóval ez volt a kedvenc könyvem, a rajzokat órákig tudtam nézegetni benne, meg hülyébbnél hülyébb kérdéseket feltenni róluk anyukámnak. :) Ez volt az első könyv (történet), ami képes volt meghatni, már három éves koromban. :) És akkor még tök természetesnek tűnt, hogy szegény Bolygó Hollandit meg lehet vigasztalni egy rongybabával, asszem, én is oda akartam adni neki az enyémet, de ebben már nem vagyok biztos. :) Ma már sokkal természetesebbnek tűnik, hogy a gonosz, semmirekellő emberekkel inkább kell elbánni, mint megérteni őket. ;)
Kicsit elkalandoztam. :) Az eredeti Bolygó Hollandi történetben szerepel egy Kráken nevű tengeri szörny, aki amúgy egy Leviatán (ami egyfajta tengeri szörny), akit a Bolygó Hollandi a vízfelszínre tud hívni egy kürt segítségével. Ekkor a Kráken a Bolygó Hollandi által kiszemelt hajóra támad, nyolc csápjával átöleli, majd a tenger mélyére magával húzza, így ölve meg a hajón lévő összes embert.
Ezt a két dolgot összekapcsolva egészen érdekes dolgot tudhatunk meg: semmit. :D
Viszont nekem tök fura, hogy egy Kraken nevű Hajón vagyok, lakom, élek, mellettem pedig itt parkol a Leviathan. Ja, és persze Angliában, ahová nagyon sokáig ki akartam jutni, amikor kicsi voltam (mondjuk úgy, hogy 160 cm alatti :D ).
Mára ennyi elég lesz... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
