Remek módon hozzá sem nyúltam a bloghoz, már elég bő tíz hónapja. Első sorban azért nem, mert semmi kedvem nem volt hozzá, másodsorban pedig azért nem, mert semmi sem történt. Oké, annyi kivétellel, hogy eltöltöttem egy hónapot március-áprilisban Lettországban, Ventspilsben. Ahogy eljöttem G.G.-ról, azzal a lendülettel otthon is maradtam egy jó időre. Közben kiderült a végleges döntés, miszerint többet nem megyünk tengerre. Viszlát ingyen kaja! :D
Szóval nem sokkal G.G. után átruccantam Lettországba, pár hét szervizes munkára.
A Rigában való leszállást követően kezdődött a kaland. :D
A bérelt kocsival nekiindultunk Troels nevű dán kollégámmal, hogy meghódítsuk a lett utakat, egészen Ventspilsig, ami nagyjából százkilencven kilométert tesz ki, remeknél remekebb felülettel rendelkező főutakon. Minden tök jól ki volt táblázva, még GPS sem kellett volna, ami nélkül természetesen a magára valamit adó észak-európai állampolgár nem tud meglenni (még akkor sem, ha egy egy irányú utca egyik végéből a másikba kellene eljutnia). Szóval minden tökéletesen ki volt táblázva, kivéve azt az út közepén ácsorgó rénszarvast, amelyiket majdnem elütöttük. Mondanom sem kell, hogy nem a szarvas ugrott arrébb. (Szerencsére nem ijedt meg! :) )
(Megjegyzés #1: Miért ábrázolják a "vadveszély" táblát "ugró szarvas" piktogramjával, ha egyszer annak a szerencsétlen állatnak esze agancs-ágában sincs gumimacisat játszani? Talán a lettek is kevesebbet ütnének el, ha nem vezetnék félre őket. :D ) (Bár lehet, hogy mára már okosabbak lettek*. :D )
Szerencsésen sikerült a megérkezés este tíz után valamivel. Legalább is nekem. Mivelhogy a dán kolléga alighogy kipakolt a kocsiból, azonnal pakolhatott is vissza, mert közben kiderült, hogy neki máshol foglaltak szállást. Egy olyan helyen, ami a város másik végében volt, elég "szép" ipari környezetben. (Kábé, mintha Csepelen a Színesfém utcában laknál. :D )
Szóval szegény Troels arca lesápadt, amikor realizálta, hogy bizony van ám még egy köre az állat magyar sofőrrel. :D
Nos, innen a történet iszonyatosan beunalmasodik, egyrészt, mert Ventspils annyira, de annyira unalmas hely, hogy azt szinte elképzelni sem lehetséges. Egy ötvenezres várost kell elképzelni, aminek nagyon szépen megépített belvárosa van, és körös körül ipartelepek mindenhol. A legdurvább, hogy iszonyat sok vasúttal rendelkezik, azonban nincsen neki személyforgalmat bonyolító pályaudvara, egyáltalán. Kizárólag teherforgalmú pályaudvarai vannak (ha van neki több). Viszont tehervonatból annyi van ott, mint kacsa a nokedlit. Ha érted, mire gondolok! A lett site az egyik, a városba bejövő vasút mellett helyezkedett el. Innen kedves Berti kollégámmal jópárat megfigyelhettünk, ahogy gyakran 2, esetenként 3 mozdonnyal sikerült vontatniuk a tehervagonokat. A leghosszabb szerelvény amit megszámoltam, 74 kocsiból állt, és mindegyik dugig volt kőolajjal. Itt egy kis ismertető a helyről.
Amúgy az a kevés lett, akivel találkoztam, egész kedves volt, ugyanakkor elég visszahúzódó is. De hát ezt már tudjuk az északiakról, hogy nem szívesen kerülnek interakcióba senkivel.
A hely, ahol laktunk, egész szép környéken volt, nem messze még tengerpartot is találtunk, egy parkkal, amit nyáron ellepnek a gyerekek. Igen mondjuk ez fura volt, hogy játszótér játszótér hátán következett. A lettek nagyon odafigyelnek a gyerekeikre, és mivel nem túl gazdag nép (még mindig az orosz kőolajból élnek kb.), inkább minden vagyonukat a gyerekeikre költik, mint magukra. És ez náluk társadalmilag elfogadott gondolkodásmód. Jó nekik! :)))
Ezen kívül nem sok említésre méltó dolog van a városban, van még legalább két éttermük. Ezt onnan tudom, hogy az egyikben utolsó este ettünk valami mexikói kaját (TexMex amúgy, tehát nem helyi speckó bolt), a másikat pedig már látta valaki egyszer, amikor eltévedt a szakadó esőben.
Egy dolog mondjuk még frankó volt. A turbinák ugye a vasút mellett voltak. Amikor fent voltunk a tetején és elhaladt egy vonat mellettünk, simán lehetett érezni, ahogy berezonált a torony. :D Azt élveztem, nagyon. :D

Haza felé egy nappal később indult a repcsim vissza Pestre, mint ahogy az előre be volt tervezve, úgyhogy volt egy egész napom, hogy azt csináljak Rigában, amit akarok. A reptér sajnos nincs túl közel a városhoz, mondjuk annyira, mint otthon Ferihegy a belvárostól. De szerencsére még használhattam egy napig a bérelt kocsit, úgyhogy beettem magam az ottani fővárosba. :) Jól tettem!!! :))
Riga nagyon szép hely! Egyébként szerintem Lettország maga (már, amit láttam belőle) összességében tök jó hely. Csak van egy kis negatív gondolathullám körülötte a volt szovjet uralom következtében. Szóval Riga szép város, és szerintem a budapestiek nagy része irigy lehetne, ha meglátná, milyen szépen megtartották a régi épületeiket, és ők SEM építgetnek így-úgy ezt-azt ide-oda, ahova csak úgy éppen kedvük tartja, pl. egy történelmi negyed kellős közepén.

A legközelebbi viszlátáss!

* Figyelem! Szóvicc!!!

ps: Ha rájövök, hogyan kell, elkezdek berakosgatni képeket is mindenki óriási örömére... :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.