Na, ez is megvolt. :)
Múlt vasárnap mentünk, pénteken jöttünk. Közben meg sok érdekes dolog történt velünk. :)
Andor és Arnold már a legelején elkezdték a kalandozást, mivel indulás előtt pont három órával értek Ferihegyre, valamiért elnézték az indulást. Meg is lepett rendesen, hogy nem én értem oda elsőnek.
Letoltuk a becsekkolást, majd a már jól megszokott túlsúly díj kifizetése után elindultunk a tranzit felé, ahol is összetalálkoztunk magával Cicciolina hercegnővel, aki szemmel láthatólag próbált nem reagálni a többiektől eredt beszólásokra. :D
Hamburgban leszálltunk és át vettük a nekünk kijáró kettő darab Opel Zafirát, aminek különlegessége, hogy a kézifékje sokkal inkább hasonlít magassági kormányra, mint bármi másra. :) Este kilenckor sikerült elindulnunk Dánia felé, a csomagok egész jól befértek a kocsikba, és még hátra is egész jól lehetett látni belőlük (legalább is a mienkből). Ötven kilométerrel később megálltunk egyet kajálni, mert kicsit megéheztünk a MALÉV-os sonkás szendvics-kóla kombóból álló "lakoma" után. Tök véletlenül Petiék kocsija már ebben a parkolóban várakozott Gáborral az első ülésen, aki tolta befele a jó, otthonról hozott finomságokat. :) Háromnegyed óra múlva indultunk tovább Dánia felé, immár Arnold sofőri adottságait kihasználva. Közben Pisti úgy döntött, hogy filmet néz a Cukiján, amibe én is kénytelen voltam beszállni. A Facebook-sztori mellett döntöttünk.
Közben a Német-Dán határon megállítottak a rendőrök, de nem szórakoztak velünk sokat. Útlevcsi, jogsi, azt kész. Valakit vagy valamit nagyon kereshettek, mert a kocsik alját végig tükrözték, és mindenkinek nagyon megnézték az arcát. Épp indultunk volna tovább, amikor elénk állíttattak meg egy autót, aminek a csomagtartójában nagy nejlon zacskókat találtak, amik érdekes, szárított, zöld, apróra vagdalt növénydarabokat tartalmaztak. Nem tudni, mi történt velük később. :)
Hétfőn hajnali egykor sikerült birtokba venni a jó öreg, wifi-mentes házat (vagyis kicsit hamarabb, mert a másik kocsival kb 10 perccel előttünk értek oda a srácok), gyorsan kicuccolni, lefeküdni, aludni, mert reggel nyolckor már jelenésünk volt a brandei kiképzőközpontban. Azt hiszem, talán fél négy felé sikerült is elaludnom :P
Fél hétkor kelés, hétkor indulás, háromnegyed nyolc körül oda érés, nyolckor elkezdés, kilenckor reggeli (baromi jó kajákkal :D ), nagyjából délig egymás testének szanaszéjjel zúzása mindenféle szélerőművi berendezéseken, a sajátunk mások általi szétveretése, különbözőbbnél különbözőbb felületeken. :D
Néha-néha, elmentünk a már nyáron felfedezett benzinkútra wifit lopni, de nekem valahogy kevesebb volt az érdeklődésem a dolog felé, nem izgatott annyira, mint egyeseket, akik már létezni sem tudnak net nélkül. :P
Amúgy volt a szállás környékén valami wifi, de elég valószínű, hogy az út túloldalán lévő autóépítő garázsé volt, mert a jel elég gyenge volt, és hosszabb időre csak egyetlenegy géppel lehetett bejelentkezni, ami egy régi IBM lapos volt.
Persze vehettem volna netsticket, hogy ne kelljen tizenöt kilométert kocsikázni, ha netezni akarok, de volt pár probléma ezzel kapcsolatban. Kezdeném azzal, hogy a legolcsóbb nagyjából ötszáz dán korona, ami átszámítva kb. húszezer forint, három giga letöltéssel. Azért az kicsit csúnya lett volna. A második gond pedig az, hogy nyilván a többiek is a legközelebbi net hozzáférést szerették volna elérni, ami ebben az esetben az én stickem lett volna, ami, ha nem egy huszasba kerül, még kölcsön is adtam volna. Szóval inkább nem vettem, és kibírtam péntek estig net nélkül. :D
Két oktatót kaptunk, mivel nyolcunkat kétfelé osztottak a gyakorlatok időben való elvégzéséhez egyszerűen azért, mert a gyakorlatokat négy fős csoportokra találták ki. :)
Továbbá a tanteremben történő előadásokhoz még egy, a gyakorló teremben történő feladatokhoz összesen kettő felügyelőt kaptunk, akik az oktatók munkáját figyelték és értékelték. (Kíváncsi vagyok, ki figyelte a felügyelőket. :) ) Az oktatók is és a felügyelők is mind nagyon rendesek és jó fejek voltak, lehetett velük viccelni. :) Az én csoportom oktatója (Norman) Newcastle-ből jött, a másiké helyi erő volt (Leif). :)

Rövid utunk során ismét meg kellett, hogy figyeljem az ún. "nyugatiak" és/vagy "északiak" azon jó magatartását, hogy vadidegen emberekre visszamosolyognak úgy az utcán, mint az iroda folyosón, vagy az ebédlőben. Nem pedig fapofával arrébb néznek, hogy semmilyen kommunikációt se kelljen folytatni akárkivel, akárhol. Meg kéne tanítani az itthoniakat arra, hogy nyugodtan vigyorogjanak bele vadidegen emberek arcába az utcán, a buszon, és egyébként mindenhol, mert az jó.

Pénteken délben, ahogy átvettük a certificate-eket, leadtuk a harnesseket minden tartozékukkal együtt bevizsgálásra, hogy újabb félévre legyenek hitelesítve. Aztán toltunk egy kajálást, egy utolsó brandei, baromi finom ebédet. :) Később elindultunk vissza Hamburgba, téptük az aszfaltot, mint állat. :D A tank már csont üres volt, úghogy muszáj volt megállni pár litert belecsöpögtetni. Pont egy olyan kutat sikerült választani, ahol csak kártyával lehetett fizetni az adott kútnál, helyben. Bohóckodtam vagy 4-5 percig, mire sikerült rájönnöm, hogy hogy a francba működik. :)
A német autópálya egyik nagy hibája, hogy csak ajánlott maximális sebességhatár van meghatározva, ami százharminc kilométert jelent óránként. Amúgy pedig, ha más tábla nem mutat mást, nincsen meghatározva maximális sebesség, vagyis hatvan kilométer per óra fölött mindenki annyival közlekedhet, amennyivel akar. Kicsit zsúfolt volt a pálya, úgyhogy száznyolcvan fölé nemigen tudtunk menni. A nagy sebességnek az lett a vége, hogy baromi korán, kb. fél ötkor már le is adtuk az autót, szóval lehetett unatkozni negyed hétig, amikor is kinyitott a becsekkoló pult. Kb. tizenkettedik lehettem a sorban, de mire oda kerültem, már nem volt semelyik vészkijáratnál ablak melletti ülés. :P Úgyhogy kértem egy sima ablak mellettit, és imádkoztam, hogy szegény lábacskáimat még ki tudjam majd nyújtani, amikor majd felállok az ülésből. :) Lajosunk mellé ismét odaállt a szerencse, mert egy nagyon helyes kis szőke csücsöri mellé kapott helyet, de valamiért nem beszélgettek egymással. Helyette Andor állt szóba a mellette ülő kislánnyal, akit viszont nem láttam, mert pont mögöttem ültek. Nem is érdekeltek, inkább az éjszakai látvány odakintről, meg a Peti mondandója a repülős jogsiról (PPL) :).
A leszállás egészen simán ment ahhoz képest, hogy a pilóta valószínűleg betütüzött kicsit. :D
Most úgy látszik, hogy február végéig itthon leszek, de, ha tudnak, intéznek bentről munkát, valószínűleg Angliába. Hó végén ismét egy hétre Brandéba kell mennünk, a következő szint tréningjére, ami valószínűleg megint inkább tantermi okosság lesz, és nem kell egymást, meg magunkat is széjjel törni. :)

Ma kiderült a következő dániai kiruccanás útvonala. Egyik kedves kollégával, Pistivel találgattuk még az előző héten, hogy vajjon repcsis átszállással megyünk-e Koppenhága - Billund útvonalon, majd autóval Brandéba, vagy valahogy máshogy. A főnökség végül úgy döntött, hogy Hamburgban kapunk autókat és onnan megyünk közvetlenül Brandéba kocsival.
Remélem, nem leszünk túl fáradtak hétfőn, mert körülbelül hajnali 1-2 körül érkezünk majd meg Videbaek-be (ahol a foglalt szállásunk is van), és várhatóan rövid alvást követően reggel 7-8 körül kell megjelennünk a tréning központban Brandéban.
Remélem, a kedves többi kolléga nem fogja nagyon felhúzni magát azon, hogy megint azt a szállást foglalták le nekünk, mint múlt nyáron. :) Nagyon jó kis házikó (legalább is szerintem), csak három apró bökkenő volt vele legutóbb:
1. A tulaj egyáltalán nem beszél angolul, ha valami gondunk volt, elég macerás volt megértetni magunkat, amolyan kézzel-lábbal mutogatós kommunikációt kellett alkalmaznunk, ha el akartuk magyarázni az adódó problémánkat. De hát, ettől szép a világ. :)
2. A ház lényegében a semmi közepén van, vagyis, ha épp be kéne vásárolni, vagy bármit csinálni, vagy 5-6 km-t kéne utazni, ami a mostani úttal kapcsolatban már egy fokkal jobb, mert most két autónk lesz és nem egy. Vagyis nem kell mindenféle képpen mindenkivel megbeszélni, leegyeztetni, hogy ki, mikor, és mire használja a kocsit. :)
3. A környéken sehol sincs internet. Igaz, hogy nem szórakozni, meg facebookozni megyünk ki, de azért az ember szeret kapcsolatban maradni a szeretteivel, családjával, barátaival, stb. ami net nélkül eléggé megnehezíti a dolgunkat. Szóval, majd lehet megint 5-10 km-re lévő benzinkutakon lopkodni a netet ezerrel. :)

Amúgy a ház maga szerintem (pont amiatt, hogy a semmi közepén van) elég kis csendes, illetve elég jól felszerelt tégla ház, nekem csak a net hiányzott legutóbb. A tulaj házaspár meg igaz, hogy csak dánul ért, viszont elég kedvesek voltak és jelét sem mutatták, hogy bármi gondjuk lett volna velünk, pedig a szomszéd házban laktak.

A vissza út is kiderült már szerencsére, úgy néz ki, hogy még pénteken, az utolsó tréning napon vissza indulunk Hamburgba és onnan repülünk Ferihegyre. Az ezt követő program pedig még részben bizonytalan, szóval nem is fecsérlek több szót értelmetlenül most.

Úgy gondoltam, mégis csinálok egy blogot a külföldi munkák, képzések közben történtekről, mégpedig két okból.
Az egyik az, hogy nem kell mindenkinek külön beszámolnom mindenről ami történik közben, csak megadom a blog linkjét és kész. :D
A másik, hogy legalább valamennyire visszakövethető lesz, hogy mikor mit csináltam. Még csak fél éve csinálom ezt a munkát, de annyi az élmény és a tapasztalás, hogy már sokszor egészen sokat kell gondolkoznom, hogy mikor, hol voltam. :)
Ha minden jól megy, akkor ezt a blogot nem fogom abba hagyni. :) Legalább is egy ideig biztos nem. :)

Jó szórakozást hozzá! :)